Véget ért a nyári szünet, az iskolák újra megteltek élettel, nevetéssel, a viszontlátás örömével, izgalommal. Várakozással teli időszak ez, benne van az új kezdetből fakadó remény, a kibontakozásra váró számtalan lehetőség és a szülők többsége fel is lélegzik egy kicsit.
Azonban nem mindenki éli meg pozitívan ezeket a napokat, ugyanis ha a gyermekünk szorong, az beárnyékolhatja az iskolakezdést. Megterhelő, ha a szülőnek harcolnia kell a felkelésért, a bepakolásért, az elindulásért, vagy ha a könnyes szemekkel, tehetetlenül kell ott hagyni őt az iskolaudvaron. Elsőre talán furcsán hangzik, de ez még a jobbik eset, hiszen a problémának szemmel látható és egyértelmű jelei vannak. Sajnos vannak olyan esetek, amikor a megjelenő tünetekből egészen másra is következtethetünk és hónapok vagy akár évek(!) telnek el úgy, hogy senki nem gondol arra, hogy szorongásról van szó.
Honnan ismerhetjük fel, hogy a gyermekünk szorong?
- A gyerek nem akar iskolába menni, erre sokszor emlékeztet bennünket és mindent megtesz, hogy otthon maradhasson, vagy a lehető legkésőbb érjen be.
- Reggelente lámpaláz-szerű tüneteket veszünk észre: hevesen ver a szíve, gyorsan veszi a levegőt, izzad, remeg a keze, gombócérzés van a torkában.
- Megjelenik a dadogás vagy tikkelés
- A gyerek valamilyen fájdalomra panaszkodik: fejfájás, hasfájás, mellkasi fájdalom.
- Este nehezen alszik el, éjjelente többször felébred, nem tud egyedül aludni vagy rémálmai vannak.
- Gyomorpanaszai vannak. Jellemző lehete a hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés jelentkezése.
- Megváltozik az ételhez való viszonya: egyáltalán nem eszik vagy túl sokat eszik.
- Visszatérő problémákat észlelünk a szobatisztaságot illetően.
- Szokatlanul ingerült, agresszív, látszólag indokolatlan dühkitörései vannak.
- Semmihez sincs kedve, a korábban kedvelt tevékenységekért sem lelkesedik. Bátortalan, félénk.
- Állandóan fáradtnak érzi magát. Fásultnak, kedvetlennek tűnik, a feladatokat lassan végzi el, nehezen koncentrál.
- Ragaszkodik bizonyos rituálékhoz, cselekvéseket ismételget.
- Irracionális félelmei vannak, amelyeknek nagyon kicsi a valószínűsége.
- Pesszimista, elárasztják a negatív gondolatok (például, hogy valami rossz fog történni). Ragaszkodik ehhez az állapothoz, nehezen lehet megnyugtatni.
- Újra és újra ugyanazon a problémán rágódik.
Minden fizikai problémával érdemes előbb orvoshoz fordulni. Ha meggyőződtünk arról, hogy nincs a háttérben semmilyen szervi elváltozás, a tünetek 1-2 hónapnál tovább fennállnak, akkor pszichológus segítségére van szükség.
Mit tehetünk szülőként, hogy oldjuk gyermekünk szorongását?
- A szakszerű fizikai és lelki ellátás biztosításának elmulasztása a gyermek veszélyeztetése! Kérjünk segítséget, ne nézzük, hogy a gyermekünk szenved és ne bízzunk abban, hogy elmúlik magától.
- Tartsuk magunkat szigorú napirendhez. Ugyanakkor ébresszük fel, fektessük le és közel azonos időben étkezzünk.
- A család étkezzen együtt, tévé és okoseszköz használat nélkül. Beszélgessünk arról, hogy érezzük magunkat, milyen napunk volt, milyen terveink és céljaink vannak. Felnőttként – a gyerekek szintjén – megoszthatjuk, hogy mi történt velünk a munka világában és mi mit tanultunk ezekből a tapasztalatokból. Ilyenkor a gyerekek sok megküzdési stratégiát sajátíthatnak el.
- Sportoljunk együtt a gyerekekkel. Tornázzunk, biciklizzünk, kocogjunk vagy vonjuk be őket a jógába. Ez fizikailag és lelkileg is feltölthet mindkettőnket és megkönnyíti az alvást.
- Csökkentsük a képernyőidőt és ajánljunk helyette alternatívákat. Kiránduljunk, süssünk együtt, beszélgessünk, vegyük elő a kártyát és a társasjátékot. A közös nevetés és játék belső erőforrássá válik. Gyermekünk úgy érzi majd, ha vannak is nehézségei, van egy biztos bázisa, ahová mindig visszatérhet.
- Ha elmeséli a problémáit, tükrözzük vissza az érzéseit („Ez most biztosan nagyon kimerítő/félelmetes/fájdalmas. Rendben van, hogy így érzel, azt hiszem én is így éreznék.”), mondjuk el, hogy mellette vagyunk, számíthat ránk, nem fogjuk egyedül hagyni ezzel és közösen keresünk megoldást. Sokszor öleljük vagy simogassuk meg, a gyerekek többségének a fizikai érintés és közelség nagyon megnyugtató.
- Meséljünk esti mesét. A mesék nem csak érzelmi intelligenciát fejlesztenek, hanem felvértezik gyermekünket megoldási stratégiákkal. Ha beépítjük, mint esti rituálét, az növeli a biztonságérzetét és segíti az elalvást.
- Gondolkodjunk el azon, hogy mi magunk hogyan vagyunk a szorongással. Elég gyakori, hogy a szülő saját bizonytalansága, félelmei jelennek meg a gyermek szorongásában. A szülői jelenlét és az aktív érzelmi odafordulás életre szóló biztonságot nyújt. Ahogy Tari Annamária fogalmaz, „az anyai szempár nyugalma, mindennél többet ér”.
Ha tetszett a cikk, kövess a Facebookon, Instagramon (@alexavaczi) és oszd meg a barátaiddal, akik számára hasznos lehet!
A fotók forrása: pixabay.com
